2018. január 13., szombat

Egy nyári szösszenet a télben:

Ezt a novellát egy nyári novellapályázatra írtam. Sajnos a pályázaton semmiféle eredményt nem értem el, de most legalább egy kis melegséget csempészhetek vele ebbe a barátságtalan téli időjárásba.
A pályázat inspirációjaként egy az alábbihoz hasonló kép szolgált.


Tengerparti tévedés

 

Ez egy tévedés!
Thalia legalább századszor mondta el ezt az egy mondatot. Mit mondta? Kiáltotta vagy nyögte, attól függően, mennyire volt fáradt és ideges. Persze sohasem hangosan, csak úgy magában. Közben a külvilág felé sugárzóan mosolygott. Ez előírás volt a munkája közben, melyet semmiképp nem veszíthetett el. Nagyobb szüksége volt a pénzre, mint korábban bármikor. A jelzálog, a bátyja által felhalmozott adósságok, a húga tandíja, a kifizetetlen számlák, mind rá vártak.
Körbenézett a tengerparti üdülőben. A hely maga a paradicsom. De nem neki. Pedig hogy örült, mikor megkapta az ajánlatot. Az állást mintha neki találták volna ki. Mesés fizetés, gyönyörű környezet, pluszjuttatások… Mikor viszont az üdülőbe érkezett, keserű csalódás várta.
– Kisanyám! Hozz egy másik sört!
A durva kérés egy vödör jeges víz erejével zökkentette ki gondolatai közül. Összeszorította a száját, nehogy csikorgatni kezdje a fogait. Ide jutott a diplomájával, az éjszakázásokkal, a munka melletti tanulással. A munkaközvetítő tévedésből küldte ide. A precizitást, nyelvtudást és megbízhatóságot igénylő munkáról kiderült, hogy pincérkedés, amit falatnyi fürdőruhában kell végeznie. Ám nem volt választása, a repülőjegy elvitte az utolsó fillérét is, nem maradt pénze a hazaútra.
Mindezek tetejébe a főnöke valódi, idegesítő, megoldhatatlannak tűnő rejtély volt. Úgy nézett ki, mint egy isten: magas volt, szőke, kékszemű, atletikus termetű. Jeges pillantásától azonban a lányban mindig feltámadt valami, amit a bizonytalanság és félelem keverékéhez tudott hasonlítani, és amelytől rendre elakadt a szava. Ez a jégkék szempár fojtotta belé a tiltakozást, mikor megtudta, mi lesz a feladata. Adam csak igent fogadott el válaszként, ezt Thalia első ránézésre megállapította. Majd megint, mikor egyik éjjel zárás után a férfi minden előzmény nélkül magával húzta az irodába, és szenvedélyesen megcsókolta, aztán magyarázat nélkül faképnél hagyta, csakhogy másnap újra hidegen és kifejezéstelenül nézzen rá, mintha mi sem történt volna.
– Süket vagy? – térítette magához ismét az iménti hang.
– Pillanat, csak leszedem ezt az asztalt – felelte kelletlenül.
– Igyekezz! Szomjan halok.
Elhúzta a száját, és szaporábban pakolta az üres poharakat. Ez a férfi minden nap betért a bárba, és nem csak udvariatlan volt, de kifejezetten durva is.
A konyha felé indult a tálcával, néhány lépés után azonban megtorpant, mert észrevette, hogy Adam a pult mögül figyeli. Tekintetéből a lány tudta, a férfi is a csókjukra gondol.
– Hiába meregeted rá a szemed, a főnök nem olyan, akinek egy magadfajta fruska elcsavarhatja a fejét – sziszegte a kolléganője.
Thalia elpirult zavarában. Nem fért a fejébe, mit akar tőle a férfi.
– Végre! – morogta a goromba vendég, mikor a lány letette az asztalára az italt. – Ha ennyit vártam, kiengesztelhetnél.
Thalia iszonyodva érezte meg a tapogatózó kezet a fenekén. Egy pillanatra megdermedt, majd gondolkodás nélkül kapta fel és öntötte a férfi arcába a hideg sört. A másik olyan sebesen pattant fel, hogy a széke nagy csattanással feldőlt.
– Mit képzelsz magadról? – ordította, kezét ütésre lendítve.
Thalia megrettenve várta az elkerülhetetlent. Az arca égett, mintha máris elcsattant volna a pofon. Félt a fájdalomtól és a szégyentől, de esze ágában sem volt megbánni, amit tett. A semmiből hirtelen Adam termett mellette. Elkapta a férfi karját, aki fájdalmasan felnyögött.
– Menj az irodába! – nézett Adam a lányra. Általában jéghideg tekintete most lángolt, ám a hangja gyengéd volt.
Thalia engedelmeskedett. Az irodában lerogyott az első székre, ami az útjába akadt. Szemét a tehetetlenség könnyei égették, végigcsorogtak az arcán. Szipogva kutatott papír zsebkendő után az asztalon. Helyette a saját fényképe akadt a kezébe. A meglepetéstől elapadtak a könnyei. Értetlenül nézte az életrajzához mellékelt képet, amiről eddig úgy tudta, Adam még csak nem is látta. De ha mégis, miért vette fel erre a munkára?
Thalia nem hallotta, hogy a férfi belépett a szobába, ám a jelenlétét azonnal megérezte. Mégsem jött zavarba, amiért kutakodott az asztalán. Annál jóval nagyobb volt a meglepetése.
– Mégsem tévedés volt – állt össze számára a kép. – Miért akartad, hogy ideutazzam? Nyilvánvaló volt, hogy nem én kellek neked.
– Amint megláttam a fényképed, azonnal tudtam, csakis te kellesz – térdelt le elé a férfi. – Ne haragudj, hogy ilyen ostoba cselhez folyamodtam! Ha visszaküldöm a jelentkezésed, soha nem jutok a közeledbe.
– Ehelyett hagytad, hogy a fenekem riszáljam egy szál semmiben. – Thalia azt sem tudta, a felháborodása vagy a megdöbbenése nagyobb.
– Nem tudtam, mi mást tegyek.
– Őrült vagy – rázta meg a fejét hitetlenkedve a lány.
Adam szélesen elmosolyodott. Thalia addig nem is látta mosolyogni. A férfi arca bámulatos változáson ment keresztül ettől az apró gesztustól. Döbbenten vette tudomásul, hogy Adam terve sikerült. A maga csendes módján közel férkőzött hozzá. És abban is biztos volt, hogy meg fogja neki bocsájtani ezt a tévedést.

Vége

2017. július 17., hétfő

Szeret, nem szeret - Újabb kedvcsináló részlet:



"– Ne legyen csacsi, Charlotte!
A lány olyan hirtelen torpant meg, hogy a herceg majdnem nekiment.
– Csacsi? – ismételte felháborodottan.
– Mi a baj? – kerekedett el a férfi szeme. – Valami rosszat mondtam? A csacsi az olyan kedveskedő. Nem olyan durva, mint a…
– Szamár? – fejezte be a mondatot Charlotte, mire Christian elvörösödött zavarában.
– Na, jó, talán nem a megfelelő jelző, de a lényegen nem változtat, melyiket használom. Harrynek nincs szüksége az ön védelmére."

2017. június 19., hétfő

Szeret, nem szeret: Helyzetjelentés

Bár ennek itt a blogon és a facebook oldalamon is vajmi kevés nyoma van, gőzerővel dolgozom a Szeret, nem szeret kéziratán. Sajnos egyáltalán nem úgy haladok, ahogy szeretném, és ahogy szerintem azok az olvasók elvárnák, akik még ennyi idő után is kitartanak mellettem, és nem adták fel a reményt, hogy egyszer olvashatják a Greenshire-i szerelmek sorozatom második részét - azért ígérem, igyekszem. És egy apró bizonyítékot is hoztam erről:



Egy kis részlet a türelemért cserébe:

"Tudtam, hogy nem jó ötlet lőni tanulni – gondolta Charlotte, és csak nehezen tudta megállni, ne fintorogjon. Még jó, hogy azt nem árulta el senkinek, hogy a lovaktól való félelmét is le akarta küzdeni, mert akkor végképp nem tudna tükörbe nézni anélkül, hogy csúfos kudarcot vallott elhatározásai miatt ne lássa önmagát egy szánalmas, ostoba nőszemélynek.
Pedig olyan jó tervnek tűnt, mikor kitalálta, hogyan vegye kézbe az élete irányítását. És olyan egyszerűnek.
Először is azt tartotta legfontosabbnak, hogy soha többé ne érezze magát olyan kiszolgáltatottnak, mint Amelia elrablásának délutánját. Ezért döntötte el, hogy megtanul lőni. Az édesapjának természetesen nem mondhatta el, mi jár a fejében, ezért a lovászt, Petert kérte meg arra, hogy megismertesse az alapokkal. Peter azonban nem bizonyult alkalmas tanárnak, vagy, ami még rosszabb, ő maga volt ügyetlenebb, mint hitte, mert sehogy sem sikerült ráéreznie a dologra. Odáig minden rendben ment, hogy megfelelően megtöltse, kibiztosítsa, majd lövésre emelje a fegyvert, de eddig még egyetlen egyszer sem sikerült eltalálnia a céltáblát. Soha. Még csak a közelébe sem jutott a golyó, helyette rendszerint valamelyik környező fába csapódott, vagy örökre eltűnt az erdő mélyén.
Peter egy ideig türelmesen magyarázott, elmondta, mit kell tennie, hogyan tartsa a fegyvert, hogyan vegye a levegőt, hogyan összpontosítson, ám Charlotte semmiféle fejlődést nem mutatott, így hát a férfi feladta, és azt tanácsolta a kisasszonynak, hogy gyakoroljon. Ő pedig ezt tette, szorgalmasan, minden délután. Pár napot kihagyott ugyan, mikor kificamodott a bokája, ám ez nem indokolta, milyen botrányosan rosszul ment neki a lövészet. Lassan be kellett látnia, hogy számára nem való egy ilyen harcias készség elsajátítása. Még mielőtt minden óvintézkedése és körültekintése ellenére tényleg megöl valakit. Kiverte a víz, ha arra gondolt, hogy kis híján komolyan kárt tett Harryben. Aztán elpirult, mikor eszébe jutott, hogyan ért véget az egész kaland."

2016. december 2., péntek

Decemberi megjelenések

A történeteimet idáig elektronikus formában forgalmazó Adamobooks Kiadó jóvoltából egyik első, és egyben legnépszerűbb könyvem, valamint egy újabb, kevésbé ismert regényem is megjelent nyomtatott formában.

******

Azoknak az olvasóknak, akik már kezdettől fogva figyelemmel kísérik a munkám, nem ismeretlen az Álomvilág című romantikus regényem, mely most új borítóval, az elektronikus változat után végre nyomtatott kiadásban is megjelent. Kapható a képre kattintva, az Adamobooks oldalán, ahol bele is olvashattok a regénybe.


Tessa, átlagos fiatal lány. Ám egyáltalán nem átlagos módon, Afrikában él orvos szüleivel, egészen addig, míg édesanyja meg nem hal. A veszteség után visszaköltöznek apja szülővárosába, Pinewoodba, ahol az anyja hiányától szenvedő lányra új feladatok várnak, miközben újra be kell ülnie az iskolapadba, hogy befejezze elhanyagolt középiskolai tanulmányait.
Tessa élete a kötelességek mellett az álmokról, kitalált történetekről szól, egészen addig, míg meg nem jelenik éltében a szintén orvos Martin, és Damian, a sportoló szépfiú, akinek leghőbb vágya, hogy meghódítsa a lányt.

És ezek után Tessa már nem akar tovább álmodni, hanem élni akarja az életét. Ez azonban nem is olyan könnyű feladat. Ráadásul anyja félelmetes betegségének jelei is mutatkozni kezdenek rajta.


******


A Sorsodnak fonala című fantasy történetem szintén elektronikus formában volt elérhető, egészen mostanáig. Karácsonyra már akár kézzel fogható, nyomtatott változatban is a tiétek lehet :-)
Ez is új borítót kapott, és szintén az Adamobooks oldalán kapható, a képre kattintva. Természetesen ebbe is beleolvashattok a kiadó honlapján.



Mit tehet egy férfi, akinek élete a minden áron megőrzött becsület, a szigorúan betartott törvény, és a bűnözők kíméletlen üldözése körül zajlik, ha rájön, a nőt, aki után nyomoz, egyáltalán nem azért tartja érdekesnek, mert egy csalási ügy fő gyanúsítottja? Természetesen csakis azt, hogy mentségeket keres számára, melyek alapján egy csaló is megérdemel egy második esélyt, majd megpróbálja jó útra téríteni.
És mit tehet ugyanez a férfi, mikor a nő minden igyekezetével azon van, hogy meghiúsítsa hősünk kísérleteit? Naná, hogy taktikát változtat, és az észérvek helyett inkább a csábítást választja.
De mit tehet akkor, ha rájön, azok az elvek, melyek alapján addig élt, már semmit nem jelentenek, mikor kedvese bajba kerül, és a világ a feje tetejére áll? Többé már semmi sem az, aminek látszik, és nem hihet abban, amiben addig hitt.
Az ember, aki büszke rá, hogy két lábbal áll a földön, olyan események tanújává válik, melyek meghazudtolják a természet törvényeit, és túlmutatnak azokon egy olyan világ felé, melyről az átlagos halandók azt sem tudják, hogy létezik.
Egyetlen választása marad: harcol a végsőkig.








2016. szeptember 19., hétfő

És ha már utazó könyvek, akkor Rukkola is...

A Moly-on útjára bocsátott utazókönyveim (Xander, Konstantin, Légy az enyém) sikerén felbuzdulva a Rukkolára is feltettem mindhárom nyomtatásban megjelent regényem. Happolásra fel :-)

A könyvek rukkolás elérhetősége:


Történelmi romantikus regényemre nagy örömömre már le is csaptak. Itt helyezhető kívánságlistára: